Rózsafák

A rózsafák különböző egzotikus faanyagok, melyekre általában jellemző, hogy nehéz, tömött szerkezetűek, bíbor-vöröses-barnás színük van, néha márványszerű csíkozással, ezenfelül gyakran kellemes illatuk is van.

Azok a fák, melyek e faanyagokat szolgáltatják, a világ különböző részein nőnek, és rendszertanilag is távol eshetnek egymástól. Ezeket a fafajokat nem botanikusok fedezték fel, hanem jórészt kereskedők, akik távoli földrészekről szállították Európába, és akiktől drága pénzen vásárolták meg a műasztalosok, hangszerészek. Számukra elsősorban szépségük, használhatóságuk számított, nem a biológiai hovatartozásuk, és ennek alapján is nevezték el őket. Ez a tény mostanra elég komoly kavarodást és terminológiai zűrzavart hozott létre.

Már az ókori Egyiptomban használták, Nyugat-Afrika szavannás vidékein terem. Elnevezései: (nyugat-) afrikai rózsafa, szenegáli rózsafa

Világosabb, aranysárga-barna színezetű, neve: narra vagy új-guineai rózsafa

bolíviai rózsafa, nagyon hasonlít az értékes jacarandára (dalbergia nigra), sokszor úgy is nevezik.

bolíviai rózsafa, cerrado paliszander, jacaranda paulista

amerikai rózsafa, dominikai rózsafa

Indiai rózsafa

Ezt bubinga-ként ismerjük, de nevezik afrikai rózsafának is, inkább rózsaszínű, mintázata sem hasonlít a többi rózsafára, de nagyon dekoratív.

Az idetartozó rózsafákat nevezik paliszandereknek.

Hagyományosan értékes bútorokhoz furnérnak, faragásnak, berakásnak használják, ezenkívül fúvós hangszerek testének, kis méretű tárgyak, fogantyúk anyagának, hangszer-alkatrészekhez.

Nehéz, kemény, nagy szilárdságú faanyagok, megmunkálásuk nagyobb erőt igényel. Felületkezelésük időnként váratlan eredményeket produkál, érdemes előtte próbát végezni. Szórtan elhelyezkedő közepes vagy nagy pórusaik miatt pórustömítést kell alkalmazni. Óvatosan kell szárítani.

 

 

Forrás : wikipedia.org