A dalai láma a tibeti buddhizmus Gelug irányzatának vezetője, az egymást követő dalai lámák egy tulku vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza.
A jelenlegi – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gjaco.
Minden második tibeti buddhista szekta elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a Tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el. Igazából a pancsen lámának magasabb vallási rangja van a dalai lámánál, így a dalai láma inkább átmeneti vezetőnek tekinthető. Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosából Lhasa-ból igazgatta az ország nagy részét (a 17. század közepétől 1959-ig, amikor a dalai lámának Indiába kellett menekülnie).
A dalai lámák a hit szerint Avalokitésvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesülései, akit tibeti nyelven Csenrézi-nek neveznek. A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.
Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A dalai lámáról gyakran azt gondolják, hogy a Gelug iskola feje, de a pozíciója hivatalosan a Ganden Tripahoz tartozik. A tibetiek a dalai lámát Gyalwa Rinpochenak vagy Yishin Norbunak nevezik.
Töténelem
A dalai „óceán”-t jelent mongol nyelven, a láma pedig „újjászületett”-et tibeti nyelven, és az összetételt általában „a Bölcsesség Óceánja”-ként fordítják. A tényleges titulust a Mongoliai uralkodó Altan Kán ruházta Szonam Gjacora 1578-ban. Szonam Gjaco a Drepung kolostor apátja volt, akit ebben az időben széles körökben a legfőbb lámának tartottak. Bár Szonam Gjaco az első láma lett, aki a dalai láma titulust birtokolta, annak köszönhetően hogy a leszármazási vonalának harmadik tagja volt, a 3. dalai láma-ként vált ismertté, és a titulust azóta a reinkarnációs vonal minden tagja viseli. A két megelőző címet poszthumusz adományozták a korábbi inkarnációinak. 170 éven belül öt dalai lámát gyilkoltak meg a Buddhista udvaroncok.
Az 5. dalai láma, Gushri Kán támogatásával, aki Khökh Nuur mongol uralkodója volt, egyesítette Tibetet. A dalai lámák egész addig gyakorolták részleges uralmukat Tibetben, a kínai kormány által bizonyos mértékű autonóm hatalommal felruházva, amíg a Kínai Népköztársaság egészen meg nem szállta a régiót 1949-ben, majd 1959-ben teljesen ellenőrzése alá nem vonta. A 14. dalai láma ekkor Indiába menekült.
A Dalai Lámák utódlása
A „dalai láma” címet jelenleg a spirituális vezető következő inkarnációjának adományozzák (például: a 14. dalai láma következő inkarnációja a „15. dalai láma” titulust fogja viselni).
A dalai láma halálát követően, a szerzetesek keresésbe kezdenek egy kis gyermek, a láma reinkarnációja, avagy a yangsi (yang srid) után. A reinkarnáció fő jelének azt tartják, ha felismeri a megelőző dalai láma személyes tárgyait. A reinkarnáció keresése általában több évet vesz igénybe. A reinkarnációt ezután Lhasa-ba viszik, hogy a többi láma tanítsa.
A dalai láma jövője
Világi nézete ellenére, a Kínai Népköztársaság kormánya megszerezte az ahhoz való hatalmat, hogy jóváhagyja a fő reinkarnációk megnevezését Tibetben. Ez a döntés egy precedensre hivatkozik, melyet a Qing Dinasztia Qianlong Császára állított fel, aki bevezetett egy rendszert, a dalai láma, és a pancsen láma kiválasztására sorshúzásos módszerrel, amihez egy arany urnát használnak, árpagolyókba csomagolt nevekkel. Napjainkban, ezt a precedenst használták a pancsen láma megnevezéséhez, akinek hatalmában van felismerni az új dalai lámát. Vannak feltételezések, miszerint a jelenlegi dalai láma halálával, a Kínai Népköztársaság fogja levezetni az utód kiválasztását.
A jelenlegi dalai láma többször kijelentette, hogy soha nem fog újjászületni olyan területen amely a Kínai Népköztársaság ellenőrzése alatt áll[1], és alkalmanként azt sugallta, hogy úgy dönthet, ő lesz az utolsó dalai láma azáltal, hogy egyáltalán nem születik újjá. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az ismételt inkarnációinak az a célja, hogy folytassa a befejezetlen munkát, és amennyiben a tibeti helyzet változatlan marad, nagyon valószínű, hogy újjá fog születni, hogy befejezhesse a munkáját. [2]. Ezen felül, a jövőbeli Tibet alkotmánytervezetében, a dalai láma intézménye bármikor érvényteleníthető a Gyűlés 2/3-os demokratikus többségével. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a 14. dalai láma kijelentette “Személy szerint úgy érzem, a dalai láma intézménye megszolgálta a célját” .
Rezidencia
Az 5. dalai lámától kezdve, a 14. dalai láma 1959-es száműzetésbe való vonulásáig, a dalai lámák székhelye télen a Potala Palota volt, nyáron pedig a Norbulingka palota és park. Mindkét rezidencia a tibeti Lhasaban található, körülbelül 3 kilométerre egymástól. 1959-ben, Tibet kínai megszállását követően, a 14. dalai láma Indiában keresett menedéket. Az indiai miniszterelnök, Jawaharlal Nehru hozzájárult, hogy biztonságos menedéket garantáljon a dalai lámának, és tibeti társainak. A dalai láma azóta Dharamsalában az észak indiai Himachal Pradesh államban él, ahol megalapították a Központi Tibeti Adminisztrációt (a száműzött tibeti kormányt). Tibeti menekültek Dharamsalában sok iskolát, és buddhista templomot építettek, és nyitottak meg.
A dalai lámák:
1.Gedun Drub1391-1474
2.Gednun Gjaco1475-1541
3.Szonam Gjaco1543-1588
4.Jonten Gjaco1589-1616
5.Lodzang Gjaco1617-1682
6.Cangjang Gjaco1683-1706
7.Keldzang Gjaco1708-1757
8.Dzsamfel Gjaco1758-1804
9.Lungtok Gjaco1806-1815
10.Cultrim Gjaco1816-1837
11.Kendrup Gjaco1838-1856
12.Trinlej Gjaco1857-1875
13.Tubten Gjaco1876-1933
14.Tendzin Gjaco1935–napjainkig
A „dalai láma” címet az első és a második dalai láma poszthumusz kapta meg. A 9. dalai láma hivatalosan trónra lett emelve, de soha nem uralkodott.
Forrás :wikipedia.org
