A Szizál (Agave sisalana), más néven sziszálagáve, az agávefélék (Agavaceae) családjába tartozó, levélrostot szolgáltató termesztett növényfaj. Közép-Amerikában őshonos, ahol rostját már Amerika felfedezése előtt használták. A szizál iránt az 1880-as években, a kévekötő aratógép feltalálása után nőtt meg a kereskedelmi érdeklődés, és hamarosan ültetvényeket hoztak létre a Bahama-szigeteken és Tanganyikában (ma Tanzánia). Az 1930-as évek végére már Mozambikban, Angolában, Madagaszkáron és Afrika egyéb részein, valamint a Fülöp-szigeteken, Tajvanon, Brazíliában, Venezuelában, Indonéziában és Haitin is termesztették.
A növény szára kb. 1 m magas, átmérője 40 cm körüli, a csúcsán fejlődő húsos, durva, szürke vagy sötétzöld színű lándzsás levelek sűrű levélrózsát alkotnak. A levelek 60-180 cm hosszúak, a tövüknél 8 cm szélesek, legnagyobb szélességük 10-18 cm, csúcsuk szúrósan kihegyezett. Az ültetést követő 4-8 éven belül kifejletté váló növény karcsú, 6 m hosszú virágzati szárat fejleszt. Dús bugában álló, 6 cm hosszú virágai sárgák, kellemetlen szagúak; elhervadásukkal egy időben a szár és a virágzati szár találkozásánál lévő rügyekből apró sarjhagymák fejlődnek, amelyek a talajra hullva meggyökeresednek. Elvirágzás után az anyanövény elpusztul.
A szizál mérsékelten termékeny, jó vízáteresztő képességű talajon és meleg, nedves éghajlaton termeszthető legjobban. A növényt sarjhagymákról vagy az idősebb példányok gyöktörzséről szaporítják. A fiatal palántákat 12-18 hónapig iskolában nevelik, majd az évszak kezdetén végleges helyükre, 1,2 x 2,4 m sor- és tőtávolságra ültetik, ahol az éghajlattól függően 3-5 éven belül szedésre éretté válnak. A növény a 7-8. évben ad kielégítő mennyiségű rostot, és élete során mintegy 300 levél szedhető le róla; az első szüretkor kb. 70, ezt követően évenként 25 levél.
A durva és merev szizálrost erőssége, tartóssága, nyújthatósága és tengervízzel szembeni ellenállósága miatt kiválóan alkalmas a tengerészetben, a mezőgazdaságban és az iparban használt kötéláru készítésére. A rostból ezen felül szőnyeget, pokrócot, kalapot és kefét is készítenek. Ma Tanzánia és Brazília a legnagyobb szizáltermelő ország.
Forrás:terebess.hu/keletkultinfo
