A Tikfa /teakfa/ (Tectona grandis) a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó, nagy termetű, lombhullató fa; az egyik legértékesebb ipari faanyagot adja. Indiában több mint 2000 éve használják, neve a maláj tékka szóból származik.
A fa törzse egyenes, gyakran palánkos (tövénél támpillérszerű kiemelkedésekkel), koronája elterülő, fiatalabb ágai négyoldalúak, a vesszők bélszövete négyszögletes. Levelei keresztben átellenes állásúak, a fiatal példányokon olykor örvösek, 0,5 m hosszúak és 23 cm szélesek. Alakjuk a dohány leveleire emlékeztet, szövetük azonban kemény és felületük érdes. Apró, fehér virágai az ágvégeken nagy, felálló, keresztben átellenesen ágas bugavirágzatban fejlődnek. Termése csonthéjas, 1,7 cm átmérőjű. A törzs kérge kb. 1,3-1,5 cm vastag, szürke vagy barnásszürke, szíjácsa fehér, friss gesztje kellemes, erősen aromás illatú, szép aranysárga színű. Ez idővel megbarnul, és sötétebb sávok tarkítják. A fa sokáig megőrzi illatát.
Az Indiában, valamint Délkelet-Ázsia esőerdőiben őshonos tíkfa elterjedésének északi határa őshazájában a 25., Punjabban a 32. szélességi kör. Nem található meg a tengerpartokon. A legértékesebb erdők alacsony hegyvidékeken tenyésznek 1000 m tengerszint feletti magasságig. Tíkfaállományok találhatók még a Fülöp-szigeteken, Jáván és máshol a maláj szigetvilágban. Telepített erdők vannak Afrikában és Közép-Amerikában is.
A száraz évszakban a fa lombtalan. Forró éghajlatú vidékeken a levelek már januárban lehullanak, a legtöbb helyen azonban a fa márciusig lombos marad. A száraz évszak végén, az első monszunesők megérkeztével kilombosodik. A virágok nagy része meddő. A száraz évszak erdőtüzei, melyek Indiában általában márciusban és áprilisban következnek be, vagyis azután, hogy a kisszámú mag egy része már lehullott, nagyban akadályozza, hogy a növény - beavatkozás nélkül - magról szaporodjon. A myanmari ültetvényeken, jó talajon 15 év alatt átlagosan 18 m-es magasságot ér el, 0,5 m-es mellmagassági törzskörmérettel. Myanmar és India természetes erdeiben a 2 m-es körméretű példányok mindig idősebbek 100 évnél, gyakran 200 évesek. A kifejlett példányok általában nem magasabbak 50 m-nél.
A meleg éghajlatú országokban a tíkfát viszonylag kis fajsúlya és rendkívüli tartóssága miatt becsülik. Indiában és Myanmarban a több száz éves épületek tíkfagerendái jó állapotban megőrződtek, a palotákban és templomokban pedig több mint ezerévesek is lehetnek. A faanyag állaga fedett helyen szinte semmit sem romlik.
A tíkfát hajóépítésre, bútorkészítésre, ajtó- és ablakkeretek, rakpartok, hidak, zsaluzatok, fal- és padlóburkolatok, vasúti kocsik és redőnyök készítésére használják. Fontos tulajdonsága, hogy nem vetemedik. Erős, közepesen nehéz, átlagosan kemény. A termeszek megeszik a szíjácsot, de a gesztet csak nagyon ritkán támadják meg. Hajóféreggel szemben teljesen ellenálló.
A legnagyobb kitermelők Myanmar, India, Thaiföld, Indonézia és Srí Lanka.
Forrás:terebess.hu/keletkultinfo
