A Nevető Buddha, Pocakos Buddha, Szerencsehozó Buddha (Pu-taj vagy Budai) a bőség, a boldogság, az öröm és a szerencse istene. A buddhizmus, a taoizmus és a sintoizmus egyik fontos alakja és szentje. Japánban a hét szerencseisten egyike,a kínai mitológia egy kulcsfigurája.
Legtöbbször úgy ábrázolják, mint egy nagy hasú, nevető, kopasz szerzetes.
A 10. századi zen szerzetessel, Csicével (Csi-ce) azonosítják, aki a buddhizmus terjesztője volt Kelet-Kínában. A Budai nevet becenévként kapta (jelentése: vászonzsák, szövettáska).
Csice vászonzsákos, koldus, megvilágosodott szerzetesként élt. Az összegyűjtött alamizsnát gyakran adta tovább gyermekeknek és rászoruló szegény embereknek. Nincstelensége ellenére az elégedettséget, a nagylelkűséget, a kedvességet, a jókedvet sugározta. A beteljesült jóslásairól is ismert volt. Azt tartják róla, hogy Maitreja Buddha (más néven: Mi-lo, Milefo,Miroku,Miruk) földi megtestesülése volt. Ezért a 14. századtól kezdve Maitreja ábrázolásai összeolvadnak Budaival.
Forrás: wikipedia.org
