A Rattan vagy Rotáng, másnéven kelet-indiai széknád a tüskés, liánszerű pálmák gyűjtőneve. Hosszúságuk elérheti a 20 métert is. Karcsú törzse kör keresztmetszetű, átmérője néhány millimétertől akár 20 centiméterig terjedhet. Teljes hosszuk mentén egyenlő vastagságúak és tömörek. A rotáng-pálmák leggyakrabban a trópusi Délkelet-Ázsiában honosak, azonban néhány nemzetségük megtalálható Nyugat-Afrikában is.
A rotáng többnyire vadon nő a dzsungelben, csak néhány helyen termesztik ültetvényeken. A kitermelés nehéz és nagy ügyességet igényel. Miután lehúzták a törzset a fa koronájáról, eltávolítják a tüskés burkoló hüvelyleveleket, és 3-5 méteres darabokra vágják. A 20-40 milliméteres rudakat kötegelés után a falvakba szállítják, ahol dízelolaj és kókuszolaj keverékében főzik 5-40 percig, ennek eredményeként a rudak világos, egyenletes színt kapnak. Következik a fűrészporral való tisztítás és az első osztályozás szín és átmérő szerint. Gúlákba rakva, szabad levegőn szárítják. Aztán újabb osztályozás és a szilárdsági próba következik.
A rudakat a bútorok teherviselő szerkezetéhez, a szemcsés külső réteget, a vesszőt, a belső magot és az egészen vékony törzseket a bútorfonatokhoz, szőnyegekhez, kosarakhoz használják. A fonáshoz használt anyagot csak vízben puhítják, majd szövőszéken készítik el a szőnyeget, vagy kézzel fonják meg. A székek, asztalok, különböző szekrények statikus elemeiként szolgáló vastag rudakat forró vízgőzzel kissé előgőzölik, vagy láng felett melegítik. Sablonok segítségével alakítják a kívánt formára. A kész rotáng-bútort vagy meghagyják eredeti színében, vagy fluórsavval fehérítik, vagy a megrendelt színűre pácolják.
A rotáng-bútorok Európában a XVII. századtól elterjedtek, gyakran a bécsi kávéházi székeknek nevezték. Előnyük, hogy igen könnyűek és rugalmasak. Környezetbarátnak is mondhatóak, hiszen gyártásukhoz nem kell fákat kivágni, nem ritkul az erdő.
Forrás:terebess.hu/keletkultinfo/lakberendezes.hu
