A bambusz a pázsitfűfélék családjába tartozó évelő, örökzöld növény. Több, mit 1000 fajtája ismert, ebből kb. 150 fajta fagyálló különböző mértékben.
Fő előfordulási helyei északkelet Ázsiától délkelet Ázsián át, egészen északkelet Ausztráliáig.
Ugyan a fűfélék családjába tartozik, sokan mégis bambuszfaként emlegetik, mivel némely fajtája megfelelő körülmények között akár 20 méternél is magasabbra nő, szárának vastagsága pedig meghaladhatja a 15 centimétert is. Persze nem ez az általános. Legtöbb fajtájának magassága 3 és 10 méterközött, száruk átmérője pedig 2 és 5 centiméter között van.Örökzöld növény lévén a szilvafa és a fenyő mellett a "hideg három barátja" (barát, a három) néven ismert csoport tagja, melyek mindegyike a magányos, állhatatosság jelkép növénye. A kínai nyelvben a bambusz jelenésű zhu és a "kívánni" zhu homonima, épp ezért előszeretettel szerepeltetik üdvözlőképeken a különböző jókívánságok kifejezésére. A bambusz és a szilvaág együtt szerepelve a férjre és a feleségre utal. A bambusz köztudomás szerint nagyon ritkán - fajtától függően 18-60 évenként - virágzik, épp ezért, ha a kínaiak azt mondják: "majd ha a bambusz virágzik", ez annyit tesz, hogy sohanapján.
A bambusz (Bambusa arundinacea) Kína egyik legfontosabb növénye, gyakorta "Kína barátjának" is nevezik. Ez az a növény, amelyet a legsokoldalúbban használnak fel, a gyékény-, kosárfonástól, a sétapálcától, a hangszereken, bútorokon keresztül egészen a házépítésig szinte kimeríthetetlen azon termékek száma, amelyekhez kiváló alapanyagul szolgál. Bambuszcsíkokra írták a kínai műveltség legkorábbi műveit, melyeket összefűzve, tekercsekben tároltak.
Forrás:wikipedia.hu /terebess.hu
