Buddha a Gangesz medencéjének középső részén, a Himalájától délre. Állítólag i.e. 566-ban született a szakják törzsének tagjaként. Neve ekkor Gautama Sziddhártha volt, de szokták Szakjamuni (a szakják bölcse) néven is tisztelni.
A szakják királyának fia volt, így rendkívüli fényűzésben és gazdagságban volt része. Sziddhártha a legendák szerint a közeli faluba való három kikocsizása alkalmával találkozott a szenvedés három legmegrendítőbb formájával: az öregséggel, a betegséggel és a halállal. Sziddhártha elhagyta a palotát, lenyírta haját és ruháját egy aszkéta rongyaira cserélte. Első mesterei a szamkhja és a jóga rendszer képviselői voltak.Sok önsanyargatás után rájött, hogy a szélsőségek nem vezetnek sehová. Aztán egy éjjel egy fügefa tövében elmélkedve, elérte a várva várt megvilágosodást, és Buddhává lett. Buddha mielőtt a világ elé lépett volna tanaival, közel egy hónapot, a megvilágosodás fája közelében töltött. Nagyjából egy hét elteltével, éjjel, felismerte az ok-okozatok tizenkét tagú láncolatát. Buddha felismerte a folytonos születés, a betegségek és halál okozta szenvedés létét. Feltárta e szenvedések keletkezésének legfőbb okait, a nem tudást, a gyűlöletet és a vágyat. A követendő utat (Dharma) a „nemes nyolcas ösvény” néven adta közre.
