Kategóriák
- Újdonságok
- Akciós termékek
- HEM Füstölők [215]
- TULASI Füstölők [246]
- Indiai Masala Füstölők [82]
- Kúpfüstölők [51]
- Japán Füstölők [38]
- Kínai Füstölők [4]
- Nepáli Kézműves Füstölők [14]
- Különleges füstölők [6]
- Zsálya köteg [2]
- Palo santo fa [1]
- Füstölőtartók [7]
- Illóloajok és Illatos olajok [111]
- Illatosító permet [10]
- Sópárna [7]
- Aranytetoválások-Fényes tetoválások [36]
- Álomfogók-Álomőrzők-Álomcsapdák [47]
- Állatfigurák-Állatszobrok [98]
- Bizsuk. Karkötők-Nyak és Bokaláncok [266]
- Nepáli Malák [16]
- Talizmánok-Amulettek [24]
- Malák - Buddhista és Tibeti Ékszerek [23]
- Buddha Képek-Maszkok-Szobrok [30]
- Ceruzák és Ceruzatartók [1]
- Fegyver Imitációk és Egzotikus Díszfegyverek [1]
- Feng Shui Termékek [13]
- Fotóalbumok és Fényképtartók [5]
- Gyertyák-Mécsesek-Gyertya és Mécsestartók [46]
- Halcsont-Gyanta-Resinfigurák [21]
- Hangszerek [20]
- Hűtőmágnesek [30]
- Indián Díszek és Maszkok [1]
- Játékok [20]
- Kulcstartók [16]
- Lakberendezés-Lakáskiegészítők [222]
- Maszkok [16]
- Szobrok és Dísztárgyak [146]
- Szélcsengők és Kolompok [7]
- Textíliák [27]
- Ingák [13]
- Marokkövek, Dobcsiszolatok [13]
Tanúsítvány
Partnereink
Látogató számláló
0
1
8
2
0
8
6
Japán Buddhizmus
A buddhizmus Koreából érkezett Japánba a Kr. u. 6. században,s a kínai példát követve, egy emberöltő leforgása alattállamvallássá lett. Az ősi japán vallási hiedelemrendszer, a sintó híveit azonban nehéz volt megtéríteni. Végül azonban a két vallás összeolvadásával a 8. századra már ez is megtörténhetett. Az uralkodói fővárosokban, Narában és Kiotóban a buddhista tevékenység két nagy korszaka követte egymást. Mivel mindkét város Kínából vette át művészetét, a kínai gondolati iskolák is átkerültek Japánba, s jelentős
hatást fejtettek ki. A 8. és a 12. század között négy nagy buddhista iskola alakult ki. A tendai a kínai tientaj
mintájára épült, s tantételei a híres Lótusz-szútrán alapultak. Minden ember megváltását hirdette, s emellett
szigorú fegyelmi előírásokat rótt a szerzetesekre.
Később összeolvadt más irányzatokkal és harcos, katonai szektává vált. A singon iskolát Kúkai, egy narai arisztokrata alapította, akit Kínában avattak be egy titkos, a mester és tanítvány közvetlen kapcsolatára épülő ezoterikus rendszer, a mantrajána ismeretébe. A 12. századig a tendai mellett ez volt a legjelentősebb buddhista iskola Japánban. A kínai és japán mantra iskolák az indiai tantrára vezethetők vissza, mely szerint a végső igazságot a test, a beszéd és a tudat „három titokzatosságán” keresztül lehet megismerni.
A mantrák (misztikus szótagok) ismételgetésével, a mandalákra (szent ábrákra) való összpontosítással és mudrákkal (rituális kéztartásokkal) elérhető a megvilágosodás.
A tiszta föld iskola, szintén kínai mintára, a 12-13. században eresztett gyökeret Japánban, és Amida (Amitábha) buddha tiszteletét állította középpontjába.
A zen a kínai csan iskola leszármazottja, amely Kr. u. 12. században érkezett Japánba. A meditáció szükségességét hirdető tanítás elsősorban a kamakura harcosi kaszt tagjai, a szamurájok körében lelt támogatásra, akik a zen módszereit az összpontosítás tökéletesítésére használták. Gyakorlatai során
a harcos megtanulta az én-ről és szándékairól megfeledkezve kiüresíteni önmagát, és ezzel elsajátította, hogyan kell a halál árnyékában gondolkodás nélkül cselekedni. A rinzai zen a kínai eredetű kóanokra (talányos mondásokra) helyezte a hangsúlyt, melyeknek tanulmányozása az egyre mélyülő tapasztalatok során elvezeti a tanítványt a hirtelen megvilágosodáshoz (szatori). Ehhez szakítania kell
gondolataival, s szinte a kimerülésig kell koncentrálnia a sokszor teljesen értelmetlennek tűnő találós kérdésekre, hogy kitárja önmagát a valóság előtt, mely szavakban nem kifejezhető. A szotó zen alapítója Dógen, szintén Kínában tanult a 13. században. Más iskoláknál sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a hétköznapi cselekedetekre s azt tanítja, hogy a gyakorlás maga a megvilágosodás. A zen lényege az egyszerű, szertartásoktól mentes meditáció. Bár a tudás spontán módon, magától jelentkezik s nem kívülről jön, a gyakorló csak akkor érheti el, ha aláveti magát egy nagy tudású mester utasításainak. A zen - mint a buddhizmus többi iskolája - nagy fellendülést hozott a művészetben is. Többek között nagy hatással volt a költészetre, a drámára, a kerámiára, a kalligráfiára és a festészetre és a művészetek sorába emelte a kertészetet, a virágkötést, az íjászatot, a vívást és a teaszertartást is.
A 19. századra a buddhizmus és a sintó formailag elvált, és a buddhizmus valamelyest veszített népszerűségéből. Az államvallás, a sintoizmus, az istenként tisztelt uralkodóval az élén az 1930-as években élte virágkorát. Amikor azonban 1945-ben a császárt megfosztották hatalmától, a buddhizmus újra fejlődésnek indult.
Forrás;vallásfórum.hu
