Milefo a szanszkrit Maitréja buddha kínai átírása (japánul: Miroku).
Milefo a távol-keleti buddhizmus egyik legnépszerűbb szentje, az eljövendő jó princípium, virágzás, boldogság hordozója, aki jelenleg a buddhista paradicsomban, a Tusita égben időzik. Ennek megfelelően az ikonográfiában a jelen Milefo-ját a Tusita égben lakozó bódhiszattvaként ábrázolják. Kínában az 5. században kezdődött népszerűsége.
Kezdetben Guanyin-hoz hasonló vonásokkal ábrázolták, majd a 13-14. századtól kezdve egyéni vonásokat ölt, és ekkor nyeri a máig legismertebb, legnépszerűbb formáját is. Az egyszerű nép általában "nagypocakú Milefo"-nak (da duzi Milefo) vagy "Zsákos szerzetesnek"-nek (Budai heshan) nevezik. Alakjába feltehetően beleolvad több korabeli szerzetes jellegzetes vonása is, akikről különböző különös történetek, legendák forogtak közszájon.
Milefo-t magát is szerzetesnek ábrázolják, szélesen vigyorgó arccal, hatalmas pocakkal. Azt tartották, hogy ostoba vigyora csak a bölcsességét hivatott álcázni, nagy hasa pedig a gazdagságot, virágzást és jólétet szimbolizálja.
Tiszteletére számos templomot építettek. Mai napig közkedvelt témája a képzőművészetnek. A jókívánságot kifejező képeken, szobrokon gyakorta kisgyerekek körében ábrázolják. A "nevető Buddha" (xiao fo) változatával a kínai gyerekek leginkább abban a formában találkoznak először, mint a mi keljfeljancsink, amit ha a megbillentenek, nevetni kezd.
Forrás: terebess.hu/keletkultinfo
