A legdélebb dél Tamilföld (a mai India Tamil Nádu állama, a félsziget déli csücskének keleti oldalán), és a legtipikusabban déli konyha a tamil konyha.
Dál az alapanyaga Dél-India legalapvetőbb kísérőételének, a számbarnak is – ez a (többnyire oltári csípőstől hihetetlenül csípősig terjedő) sárga leves szétfőzött dálból készül néhány zöldségféle és sok fűszer hozzáadásával; szinte minden déli étkezés mellett ott áll kis csészében, amelybe mártogathatjuk a ropogós ételeket, vagy kortyolhatunk belőle két falat között.
A számbarhoz hasonló funkciót tölt be a raszam – ez egy vöröses színű másik szósz/leves, amely a számbarnál teltebb, összetettebb és édeskés-savanykásabb ízű, ám gyakorta még csípősebb.Szintén gyakoriak a beáztatott majd pépesített dálból (és/vagy ugyanígy előkészített rizsből) készült sült és gőzölt ételek. Elsőnek említeném ezek közül a ma már egész Indiában slágerré vált „fast food” csemegét, a dószát (tamilul dószai) – ez egy nagy (időnként óriási, akár méteres átmérőjű) sós palacsinta, melynek egyik oldala ropogós, másik pedig lágy.
A tamilok fogyasztják magában (vagyis „csak” számbarral és egy-két fajta csatníval), de igen kedvelt változata – ez a maszálá dószá – fűszeres krumplival van töltve, és manapság egyre változatosabb egyéb töltelékekkel is találkozhatunk. A dószával azonos tésztából készül az útapam, de vastagabbra és kisebbre készítik, tetejébe pedig zöldségféléket vagy fűszereket sütnek bele. Ha a hasonló alaptésztából formált fánkokat jól megfűszerezve bő olajban kisütik, az eredmény a vadá vagy bará (tamilul vadai). Gőzben főtt rizstésztából készül Dél-India legjellemzőbb reggelije, az idli: ez külsejében leginkább hámozott zsömlére hasonlít, ízben pedig főtt habszivacsra.
Természetesen számbarral és csatníval fogyasztják; egy jó dél-indiai tejes kávéval leöblítve meglepően jó reggeli. Szintén gőzben főzik az összegabalyodott cérnametéltre emlékeztető idiappamot, amelyhez meglepő módon nem kötelező számbart enni: édes kókuszos vagy fűszeres zöldséges öntettel szokás fogyasztani.
Tamilföldön a vegetarianizmus gyakoribb és jellemzőbb, mint északon, és igen sok a „tiszta vega” étterem, vagyis az, ahol kizárólag zöldségételeket főznek, és a szakács (legalábbis elvileg) bráhmana kasztbeli, hogy főztjét mindenki megehesse.
Ezekben az étkezdékben természetesen alkoholt sem szolgálnak fel. Tamilország Csettinád nevű vidékén viszont a húsevésnek nagy hagyományai vannak az ott élő harcosi kasztú nép között, és az ottani stílusú konyha meglehetősen népszerűvé vált az államban. Ha valamely étterem nevében a Chettinad szót látod, bízhatsz egy jól elkészített csirkében – készülj azonban fel arra, hogy a csettinádi konyhát még az amúgy zöld csilihez ízesítőnek piros csilit rágcsáló tamilok is fölöttébb csípősnek tartják.
A számbarhoz hasonló funkciót tölt be a raszam – ez egy vöröses színű másik szósz/leves, amely a számbarnál teltebb, összetettebb és édeskés-savanykásabb ízű, ám gyakorta még csípősebb.Szintén gyakoriak a beáztatott majd pépesített dálból (és/vagy ugyanígy előkészített rizsből) készült sült és gőzölt ételek. Elsőnek említeném ezek közül a ma már egész Indiában slágerré vált „fast food” csemegét, a dószát (tamilul dószai) – ez egy nagy (időnként óriási, akár méteres átmérőjű) sós palacsinta, melynek egyik oldala ropogós, másik pedig lágy.
A tamilok fogyasztják magában (vagyis „csak” számbarral és egy-két fajta csatníval), de igen kedvelt változata – ez a maszálá dószá – fűszeres krumplival van töltve, és manapság egyre változatosabb egyéb töltelékekkel is találkozhatunk. A dószával azonos tésztából készül az útapam, de vastagabbra és kisebbre készítik, tetejébe pedig zöldségféléket vagy fűszereket sütnek bele. Ha a hasonló alaptésztából formált fánkokat jól megfűszerezve bő olajban kisütik, az eredmény a vadá vagy bará (tamilul vadai). Gőzben főtt rizstésztából készül Dél-India legjellemzőbb reggelije, az idli: ez külsejében leginkább hámozott zsömlére hasonlít, ízben pedig főtt habszivacsra.
Természetesen számbarral és csatníval fogyasztják; egy jó dél-indiai tejes kávéval leöblítve meglepően jó reggeli. Szintén gőzben főzik az összegabalyodott cérnametéltre emlékeztető idiappamot, amelyhez meglepő módon nem kötelező számbart enni: édes kókuszos vagy fűszeres zöldséges öntettel szokás fogyasztani.
Tamilföldön a vegetarianizmus gyakoribb és jellemzőbb, mint északon, és igen sok a „tiszta vega” étterem, vagyis az, ahol kizárólag zöldségételeket főznek, és a szakács (legalábbis elvileg) bráhmana kasztbeli, hogy főztjét mindenki megehesse.
Ezekben az étkezdékben természetesen alkoholt sem szolgálnak fel. Tamilország Csettinád nevű vidékén viszont a húsevésnek nagy hagyományai vannak az ott élő harcosi kasztú nép között, és az ottani stílusú konyha meglehetősen népszerűvé vált az államban. Ha valamely étterem nevében a Chettinad szót látod, bízhatsz egy jól elkészített csirkében – készülj azonban fel arra, hogy a csettinádi konyhát még az amúgy zöld csilihez ízesítőnek piros csilit rágcsáló tamilok is fölöttébb csípősnek tartják.
Forrás;jeindia.hu
